Vén faun üzenete

Érdekes szimbólum fedezhető fel már a címben is, hiszen a költő saját magát faunnak nevezi. A faun a római mitológiában a szatír megfelelője, kecskelábú, félig ember alakú lény. A magyar nyelvben az öreg kecske általában az öreg, rozoga embert jelképezi, aki gyakran fiatalabb nőbe szerelmes.

Az egész vers az elmúlás gondolata köré épül. Érdekes, ahogyan a görög és római mitológia egyszerre jelenik meg a költeményben.

„Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.”

Ez a gondolat arra utal, hogy a halálra készül a költő, hiszen Hádész a holtak ura, illetve előzőleg már utal betegségére:
„És én olykor vért köhögök,”.

Az elmúlás és a szerelem egyszerre jelenik meg, a mámor útján az érzéki szerelemre utal, de ugyanakkor rögtön átsiklik a halál gondolata felé.

A harmadik versszakban a zord Bizonyos is a halálra utal, saját magát megint faunnak nevezve kifejezi, hogy ő öreg, beteg, halálra készülő ember, de ugyanakkor fontos számára a szerelem, hiszen Apollót, a szerelem istenét említi, illetve a mámor metaforája is előjön.

A vers további része is arra utal, hogy már új szerelmes verseket nem fog írni, hogy nagy szerelemre már nem képes, de arra vágyik, hogy halálakor Léda vele legyen és még akkor is arra emlékeztesse, hogy milyen fantasztikus szerelmes volt.