Kölcsey
Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében sok olyan gondolat van, amely a mai
embernek is jó tanácsokat ad.
Az
első gondolattal, amely arról szól, hogy élményeink lelki táplálékként
szolgálnak egyet lehet érteni, azzal a feltétellel, hogy ezen élmények pozitív
élmények. Néha a negatív élmény is lehet olyan hatással az emberre, hogy az hosszú
távon az ember javát szolgálja.
Az
emberiség szeretetéről szóló résszel részben tudok azonosulni, hiszen
természetesen elfogadom azt, hogy minden embert szeretnünk kell, ami nem azt
jelenti, hogy minden egyes embert, hanem a környezetünkben lévőket, de
vitatható az a gondolat, hogy csak azon a helyen tudunk hatni másokra, ahol
élünk. Ma a fejlett telekommunikációval és gyors utazási lehetőségekkel sokkal
szélesebb az a kör, amelyre hatni tudunk.
A
hazaszeretet fontosságát leíró bekezdést nehéz ma teljesen megérteni. Kölcsey
korában a hazaszeretet teljesen mást jelentett, mint ma, ezért nehéz eldönteni,
hogy ezen formájában egyetértünk-e ezzel
a gondolattal, de természetesen az alapgondolat, a hazaszeretet ma is alapvető
érték.
Az
ismeretek lényegességéről szóló gondolattal teljesen egyetértek. Fontos, hogy
az ember sokat tanuljon, minél tájékozottabb legyen, ezáltal széles látókörűvé
váljék, így jobb döntéseket tud hozni életében. Érdekes, hogy Kölcsey saját
koráról azt gondolja, hogy rengeteg tudást igényel, de összehasonlítva a mai
korral, az abban a korban élő embereknek más jellegű tudásra volt szükségük,
mint a nekünk.
„Tiszteletet
érdemel a tudós is…de a jelenkorra hatni kívánó polgárnak más pályán kell
indúlnia.”
Ezzel a résszel én nem tudok egyetérteni. A tudósoknak véleményem szerint nagyon fontos szerepük van a jelenünk és jövőnk formálásában. A történelem folyamán régebbi korokban is így volt, ha csak közvetetten is, de a mai korban már nagyon erősen, közvetlenül befolyásolják az egész világ működését, ezáltal jelenét és jövőjét.
Ezzel a résszel én nem tudok egyetérteni. A tudósoknak véleményem szerint nagyon fontos szerepük van a jelenünk és jövőnk formálásában. A történelem folyamán régebbi korokban is így volt, ha csak közvetetten is, de a mai korban már nagyon erősen, közvetlenül befolyásolják az egész világ működését, ezáltal jelenét és jövőjét.
Az
anyanyelv fontosságáról és szeretetéről szóló gondolatsort teljes mértékben ma
is helytállónak gondolom. Anyanyelvünk ismerete fontos, nyilvánvalóan a nyelvi
kultúránk szintje tanulmányainkkal fejlődik, változik, hiszen az egyes szakterületek
szóhasználatát, stílusát később tanuljuk meg, nem kisgyermekként. Egyetértek
azzal is, hogy nagyon fontos más nyelveket is ismernünk, a mai korban különös
jelentőséggel bír az idegen nyelvek tudása, elsősorban a globalizáció miatt. Az
anyanyelv, a nemzet és a haza egysége szerintem minden korban igaz, hiszen az
ember nemzeti identitása elsősorban nyelvében jelenik meg.
„Az emberek száz meg százfélét hittek annak
lenni[boldogság]…s elérni még sem tudhaták.” Ezzel én nem értek egyet, mert ha
az egész föld tökéletes boldogságát nem is sikerült megtalálni, az egyén
boldogságát, nem látom, hogy miért ne találhatták volna meg.
Azzal
a gondolattal, hogy egy ember nem tudja befolyásolni a világot, nem tudok
azonosulni. Sokszor bebizonyították már, hogy egy embernek nagy hatása lehet az
egész világra. Gondoljunk csak Hitler vagy Sztálin tevékenységére. Az emberiség
nagy része ”az óceán” nem azt akarta, amit ők akartak, mégis végre tudták
hajtani terveiket, elképzeléseiket.
A
záró gondolatban elég furcsa, hogy negatív élményként éli meg a felnőtté válást,
illetve hogy hirtelen változásnak mutatja be. Az a része a gondolatnak, hogy
szeresd az emberiséget és higgy Istenben, akkor minden rosszban meglátod a jót,
elfogadható.
A
legtöbb gondolat ma is helytálló, egyet lehet velük érteni, de van néhány, ami
az idők változása miatt ma már nem aktuális. Ami helytálló, azokat is fontos,
hogy az adott korban vizsgáljuk, saját életünkre a saját korunknak megfelelő
formában próbáljuk értelmezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése